Virginia
- Andalító zenei aláfestés.
Helyenként gyönyörű grafika. Érdekes, kísérletező narratíva . A videojáték interaktív, a Virginia nem az. Még a sétálószimulátorok között is korlátozott lehetőségek. Sokkal üresebb, mint aminek próbál látszani.
- Andalító zenei aláfestés.
Persze nyilván vannak jó pillanatai a vele töltött másfél órának, például az állóképek alapján nem látszik, de vizuálisan fantasztikusan egyben van az egész, láthatólag mindent ennek rendeltek alá, és ugyanez a helyzet a Prágai Szimfonikusok által előadott változatos, csodás dallamokkal is. Audiovizuális szempontból jól összerakott másfél óra hátradőlve a székben, kis utólagos agymunkával? Lehetne ezt mondjuk a Youtube-on ingyen? – teszi fel a kérdést most mindenki, majd ízlés szerint meg is válaszolja. Nyilvánvalóan lehet jól szórakozni rajta, és az is tény, hogy érdemes kísérletezni annak kutatásával, hogy a filmek és játékok határmezsgyéjén mi működik és mi nem. De a tényleges értékét nagyban meghatározza, hogy a narratív játékoknak semmiképp nem ez az irányvonal fog jót tenni a jövőben. Tovább a cikkhez…
gamer365.hu
Értékeljetek ti is!
A Virginia nem videojáték, hanem a felhasználótól szuperminimális gomb-, vagy billentyűzetnyomkodást megkívánó digitális filmecske. Ha az egyik kezeddel csipszet akarsz enni, a másikkal meg pár percenként megnyomni ugyanazt a gombot, arra ideális – mert amúgy nem rossz, néha még érdekes is, és bizony stílusa is van. Ha rákattansz, ami cseppet sem lehetetlen, imádni fogod – ha viszont elvárnál némi interaktivitást egy játéktól, nagyon kellemetlen meglepetés fog érni. Tovább a cikkhez…
IGN.hu
A Virginia az egyik legfurcsább játék, amivel valaha is játszottam. Soha nem gondoltam volna, hogy egy FBI-os nyomozós kalandjátékot valaki így ír meg, de a Variable State bevállalta – merész húzásukat lehet imádni vagy utálni, de egy biztos: valamilyen nyomot mindenkiben hagyni fog, mert ilyen játék nincs még egy. Tovább a cikkhez…
gamestar.hu
Érdekes dolgokkal kísérletezik a Variable State fejlesztőcsapata. Azok, akik örömmel – vagy épp rajongással – követték David Lynch munkásságát, értően fognak hümmögni a játékot látva. A többiek pedig kérdő tekintettel, néhol a fejüket rázva merednek a monitorra, azon merengve, hogy mi is történik. Nincs szájbarágás, és még igazi válasz sem. A rövid kis történet beszippant és nem ereszt. A kérdés már csak az, hogy a végére járunk–e a rejtélynek? Tovább a cikkhez…
