The Last Guardian
- Ennek a játéknak lelke van.
Trico külső és belső kidolgozottsága. Remek pályadizájn ötletes feladványokkal. Problémák a kamerával. Az irányítás lehetne áramvonalasabb. Állandó belassulások.
- Ennek a játéknak lelke van.
A megvalósítás frusztráló megoldásai mögött azonban mégis egy értékes játék lapul, mely ötletes megoldásai és a méretekkel való ügyes játszadozás révén mindig képes új impulzusokkal előrukkolni. Mindezt pedig sikerült egy olyan környezetbe helyezni, amely nem csak monumentalitásával és látványelemeivel kápráztatja el a játékost, hanem szó szerint teret nyújt a kreatív, nagyszabású megoldásoknak is, megágyazva egy izgalmas és szívbemarkoló történetnek. És hogy ki köti össze ezt az egészet? Trico. A legcsodálatosabb teremtmény, akit videojátékban valaha megalkottak. Tovább a cikkhez…
gamer365.hu
Értékeljetek ti is!
A The Last Guardian kihagyhatatlan darab, egy fantasztikus remekmű, amely az irányításbeli problémái ellenére is teljesen megérdemli a lent található értékelést. Végre egy játék, aminek lelke van, ami tényleg magával ránt, hogy újra meg újra kifacsarhassa a szívedet. Egy játék, ami mellett képtelenség elmenni, amit ugyanolyan jó kívülállóként nézni, mint játszani vele. Tovább a cikkhez…
IGN.hu
Nem hibátlan játék a The Last Guardian, és megértem azokat, akiknél az ilyen jellegű problémák meg tudják mérgezni a játékélményt. Legyen… hm… (vadul oszt-szoroz, képleteket helyettesít be, Excel-függvényeket pötyög, véletlenül sem a hasára üt) 87 százalék. Csakhogy a The Last Guardian életre szóló élménnyel és egy igaz barát emlékével enged el minket – ami, lássuk be, nem is rossz egy videojátéktól. Tovább a cikkhez…
gamestar.hu
Sokat elmond, hogy bár nagyon nehezteltem az irányítás elmaradottsága és egy-egy hiba miatt, csalódottságomat és haragomat maximum 10 százalék mínuszba tudtam belesűríteni. Mert a pozitívum, a katarzis élménye sokkal erősebb volt. Bate a pokolba kívánta pár óra után, Sasa, a Guru egyik régi főkolomposa pedig óránként hívogatott azért, mennyire zseniális, éppen hol akadt el (azért van pár erősebb fejtörő), és egyébként is az év, sőt az évtized játéka. Tulajdonképpen mindkettőjük véleményét elfogadom, mindkettőben van igazság, de az tény, hogy hasonlóval évek óta nem találkoztunk, és nálam bizony az élmény lett emlékezetesebb az érzelmekkel, mert szerintem az mindennél fontosabb. Tovább a cikkhez…
pcguru.hu
Sokat gondolkodtam a végső pontszámon. Elképzelhető, hogy talán egy picit szigorúbb voltam a kelleténél, de olyan technikai hibák tarkítják a végső eredményt, amik mellett egyszerűen nem lehet elmenni szó nélkül. Igen, pontosan tudom, hogy az Ueda játékok merőben eltérnek a megszokottól, ugyanakkor ez csak egy bizonyos szintig menti fel. Olyan technikai hibáktól hemzseg a stuff, ami keményen rányomja bélyegét magára az élményre. Nagyon tisztelem a művészt, hogy átverte mindenkin az akaratát és megvalósította a The Last Guardiant. Tény, hogy sokkal szegényebbek lennénk nélküle, mert azt, amit el akar mesélni, rettentően jól teszi. Már csak normális programozókat kell keríteni és rendben is vagyunk. Tovább a cikkhez…
gamechannel.hu
Noha teljesen különböző élőlények, egymásra találnak és a közösen átélt nehézségek hatására kikezdhetetlen kötelék alakul ki köztük. Ez nem egykettőre megy végbe, a kezdeti távolságtartás barátsággá alakul, és ez az út rengeteg szívhez szóló érzelmes jelenettel van kikövezve. Sok közülük apróságnak tűnik, de észrevétlenül veled maradnak, halmozódnak, olykor kitörnek belőled könnyel, haraggal és nevetéssel. Mindez a legnagyobb videojátékok közé emeli a The Last Guardiant, és egy csapásra mindent megbocsátunk neki. Tovább a cikkhez…
gamekapocs.hu
Mindezeket figyelembe véve, akár igazi videojátékos „ínyenc” vagy, aki végre-valahára valami művészi élményre vágyik, akár csak valami eredetit szeretnél a tucat-FPS-ek és TPS-ek garmadái után, a The Last Guardian egyszerűen kihagyhatatlan élmény, egy fantasztikus út, amelyet bizony sok frusztráció is fog kísérni. Tovább a cikkhez…
thegeek.hu
Valójában a The Last Guardian nem értékelhető játék, az értékét ugyanis pontszámokban nem lehet kifejezni, mint ahogy az ember nem kezd el pontszámokat osztani Picassóra vagy Mozartra sem. Szóval szívem szerint itt befejezném a cikket, de sajnos nem lehet, és ha már mindenképpen pontoznom kell, akkor megemlítek néhány negatívumot. A kamerakezelés és az irányítás sokszor frusztráló tud lenni, nem ritkán fordult elő, hogy azért vétettem el egy-egy helyzetet, mert a kamera nem akart viselkedni, vagy mert a főszereplő furcsán mozgott az adott terepen. A framerate pedig rettenetes, érzésre többet tölt a játék 15-25fps között, mint 30fps közelében (ez mondjuk a Shadow of the Colossusból ismerős lesz mindenkinek). Szomorú, hogy ilyen hosszú fejlesztés után pont az ilyen finomhangolásokra nem maradt már idő. Tovább a cikkhez…
ipon.hu
Nem szeretnék klisékhez nyúlni, de végig olyan érzésem volt, mint, amikor PS2-n játszottam az ICO-t és a Colossus-t. Nem állítom, hogy azóta nem jelentek meg formabontó és zseniális játékok, sőt, szerencsére szinte lassan fürödhetünk a jobbnál jobb címekben, de a The Last Guardian valami teljesen mást nyújt. Egy gyönyörű, tovatűnt kor esszenciájának utolsó őrzője, a mai közönség számára. Tovább a cikkhez…
playstationcommunity.hu
Megfoghatatlanul különleges, tipikusan az a játék, amit hibái ellenére sem szabad kihagyni, ugyanis fantasztikus utazás részesévé teszi a játékost. Professzionális elemei, mint az audio munka (csodás hangok és zenék) vagy az animációk a stílusteremtők közé predesztinálják. A The Last Guardian egy fehér holló napjaink videojáték kínálatában, aki elszalasztja, az csakis magára vessen. Tovább a cikkhez…
gamepod.hu
A prímet maga Trico viszi, akibe tényleg sikerült személyiséget programozni. A kisfiú az azonosulási pont, te pedig a fotelben ülve garantáltan összeszorított fogakkal fogsz szurkolni az izgalmasabb részeknél. Kevés játék éri el azt, hogy valóban kötődés alakuljon ki egy digitális karakter és az élményt befogadó játékos között, de ezúttal ezt a készítők a legnagyobb természetességgel építik fel. Tovább a cikkhez…
player.hu
Azonban ha csak egy fő vívmányát és meghatározó elemét lehetne megemlíteni, akkor az mindenképpen Trico valósághűen megalkotott lénye lenne. Egy teljesen önálló, nagyon szerethető élőlényt ismerhetünk meg benne, akivel csak együtt, közös erővel tudunk boldogulni, és átjutni a játék által támasztott összes nehézségen. Aki tehát hajlandó túltenni magát az apróbb frusztrációkon, annak egy csodálatos, érzelmekben gazdag kalandban lesz része, amely az év egyik kiemelkedő élményévé teszi a The Last Guardiant. Tovább a cikkhez…
