Ni no Kuni II: Revenant Kingdom
- Gyönyörű, rajzfilmes/festményes külső.
Nagyszerűen működő harcrendszer egészen jópofa ötletekkel, amik színesítik az élményt. Komoly tartalom. Egysíkú karakterek. Unalmas mellékküldetések. A történet magja elég hamar háttérbe szorul.
- Gyönyörű, rajzfilmes/festményes külső.
Aki kiemelten fontosnak tartja a történetet egy szerepjátékban, esetleg gyűlöli a nagyszámú fetch questet, az gondolkodás nélkül vegyen le a nyolcból egy-két pontot. Ám aki képes megbocsátani ezeket a problémákat, azok egy egészen sajátos, sokszor bevállalósan fura mixét fogják kapni a régi idők japán szerepjátékainak és a modern elvárások szülte megoldásoknak. Nagy kár, hogy nincs meg benne az első Ni No Kuni varázslatos története, de jött helyette egy összességében jóval komplexebb birodalomépítés. Az idő majd eldönti, jó csere volt-e. Tovább a cikkhez…
gamer365.hu
Értékeljetek ti is!
A Ni No Kuni II egyszerre régi és új, egy meseszép 50 órás kaland, ami a szerepjátékká válás verejtékes hegymenete során csak egyvalamit felejtett odalent a völgyben: minden szerepjátékok kvintesszenciáját, a történetet magát. Látszik, hogy a készítők fő fókusza a mechanika felé tolódott, amitől azonban a játék rengeteget vesztett korábbi bájából. Amit cserébe kaptunk, az egy élvezetesen komplex, minijátékokkal teli, szórakoztató játék, ami valószínűtlenül sok műfajba mártja kanalát, mégis valamilyen varázslatos módon képes egységes egész maradni. Kötelező darab minden rajongónak. Tovább a cikkhez…
IGN.hu
Nem biztos, hogy minden játékban zavarnának ugyanezek a problémák, de egy folytatásról van szó, így mindenképpen visszalépésnek számít a harcrendszer egyszerűsödése, a történet kiszámíthatóvá, illetve a karakterek együgyűvé válása és a körítés kicsit igénytelenebb volta. Azért különösen zavaró mindez, mert máskülönben látszik, hogy a fejlesztők kidolgozták a belüket: a Ni no Kuni II káprázatosan jól néz ki, és mind az országépítés, mind a mély fejlődési lehetőségek jól működnek, legalábbis elméletben. Furcsa dolog ez egy második rész kapcsán; talán az a legszerencsésebb helyzet, ha valakinek kimaradt az első rész, hiszen akkor a sok visszalépés nem is fog feltűnni. Igényes, profi munka ez is, csak valahogy nem áll össze élvezetes kalanddá – ki tudja, talán mind jobban jártunk volna, ha a fejlesztők továbbra is a japán piacnak dolgoznak; elvégre az előző részt is úgy és azért kedveltük meg. Tovább a cikkhez…
gamestar.hu
A látvány viszont fantasztikus, tényleg egy megelevenedett mese az egész, ami képes berántani még a felnőtteket is, emellé pedig olyan tartalom és stíluskavalkád társul, ami önmagában dicséretet érdemel. A tavalyi NieR: Automata azonban hasonló stílusban utazott, jóval komolyabb, érettebb központi szállal, egyetlen apró fokkal látványosabb harcrendszerrel, a mai napig tökéletes zenei anyaggal, emiatt bár kiemelkedőnek tartom a Revenant Kingdomot, semmiképpen sem mondanám jobbnak, mint a PlatinumGames alkotása. Nagyjából 30-40 órányi mese a Narnia nyomában, ami tele van kellemes pillanatokkal, boldogan idézzük majd fel az esztendő végén. Elvarázsol, sokszor rabul is ejt, viszont egyetlen apró dolog hiányzik belőle, és ezért bár nem elégedetlenül állunk fel mellőle, mégis marad bennünk egy apró kis gondolat, hogy „remek, remek, de akár legenda is lehetett volna”, ami nem baj, nem is mondanám súlyos hibának, de egy megemlítést így a lezárásnál azért mindenképpen érdemel. Tovább a cikkhez…
pcguru.hu
Bárhogy is nézem, a készítők kitettek magukért; fulladásig tömték a játékot tartalommal, amit gyönyörű grafikával tettek meseszéppé és magába szippantóvá. Mintha egy Hayao Miyazaki filmet néznénk, ami nem véletlen, hisz maga a legendás Studio Ghibli is közreműködött a játék készítésénél. Napestig beszélhetnék a rendszer részleteiről, de ki kell térni egy-két “mondvacsinált” hibára is, melyek közül első a történet, ami sajna csak közepesre sikeredett. Érdekes ugyan, de kiszámítható, és gyakorta leül, mivel rákényszerülünk, hogy “grind”-oljunk királyságunk fejlesztéséért, ugyanis ez néha a folytatás előfeltétele. Tovább a cikkhez…
gamechannel.hu
Ni no Kuni II: Revenant Kingdom kicsit a saját farkába harap. Hiába az áramvonalas, egymásra épülő játékmechanikák, ahhoz, hogy városunk dinamikusan fejlődni tudjon, elengedhetetlen, hogy újabb szakembereket toborozzunk. Ez viszont átcsap egyfajta fetch questbe, ami csak azért nem tűnik fel korábban, mert annyi aspektusa van a játékélménynek, hogy mindig nyújt némi változatosságot. Sok mindenre kell odafigyelni, de ez sosem teher, sokkal inkább szórakoztató, ami azért nagy szó, mert az első, nagyjából 10 órában ránk zúdított alapok pillanatok alatt elsajátíthatók és mindegyik elemmel élvezetes foglalkozni. Tovább a cikkhez…
gamekapocs.hu
A Ni No Kuni 2 legerősebb pontja egyértelműen az audiovizualitás. Az egyik leglátványosabb (nem a legszebb!) PlayStation 4-játékról beszélhetünk, ami méltóan tovább viszi azt a színvonalat, amit az első rész bemutatott. És a soundtrack… óh, édes istenem – Joe Hisaishi visszatért, és megint hatalmasat alkotott! Tovább a cikkhez…
thegeek.hu
Apropó történet. Én úgy éreztem, hogy az indítás most egy kicsit erőltetettre sikerült, és van néhány fordulat, ami eléggé kiszámítható, de ezt leszámítva az egész nagyon kedves és szerethető. Az animáció bár modernebb, le sem tagadhatná, hogy a Ghiblitől van, a zene szuper, és a szinkronok is elég jók. Igen, így többes számban, mert szerencsére, ahogy az elvárható, az angol mellett van japán is. Előbbiben csak a mellékszereplőknél látszik (hallatszik), hogy ott azért már nem kellett magas lécet megugrani a szinkronszínészeknek, bár Li Li beteg nevetgélése még így is mindent visz. Az egyetlen bánatom, hogy megint nincs teljes szinkron, és ez nagyon hiányzik, főleg, hogy néhány (szerencsére nem fontos) feliratot nagyon gyorsan elkap a játék előlünk. Tovább a cikkhez…
ipon.hu
A mindent átható pozitív tapasztalatokat két apróság töri meg: egyrészt a szinkron sajnos csak részleges, ami lehet csak az én vesszőparipám, de egy ilyen kaliberű címnél azért picit idegesítő. A másik, immár a tényleges játékmenetet érintő hiányosság, hogy a harcok túlságosan könnyűek és sajnos nehézségi fokozat változtatás híján, ezen változtatni sem tudsz. Ez persze magyarázható a nagyfokú sztori-orientáltsággal, és a játék meseszerű hangulatához se nagyon illene a vérizzadós hardcore mentalitás, de ettől függetlenül kissé kiábrándító, hogy a bossfightokon kívül szinte soha nem fogsz odaverősebb harcokba botlani, olyan vehemenciával irtják társaid és az általad irányított karakter az ellenség sorait (Higgledyket például be se tudsz vetni a legtöbbször, annyira gyorsan véget érnek a csetepaték). Tovább a cikkhez…
playstationcommunity.hu
Elég talán annyit mondani, hogy a Ni no Kuni II önmagában nem rossz játék, ám folytatásként csalódást jelent. Ugyan varázslatosan gyönyörűen néz ki, és körülbelül 40 órás hossza is megfelelő (kicsit kevesebb, ha a városunkkal nem törődünk – jóval több, ha azt maximumra akarnánk fejleszteni), a történet jóval érdektelenebb lett, mint az első részé. A harcrendszer talán jobbnak mondható, csakhogy egyszerűen nem vagyunk rászorítva, hogy kihasználjuk annak finomságait, hisz a gyors támadás ismételgetése a küzdelmek legalább 80%-ában győzelemre vezet. A Ni no Kuni II nem rossz, és semmiképpen nem igénytelen, csak egyszerűen szinte minden téren volt már nála sokkal jobb játék is. Sokszor éppen saját elődje – és ez mindenképpen csalódás.. Tovább a cikkhez…
