We Happy Few
- Története elgondolkodtató, főszereplői érdekesek
Látványvilága figyelemfelkeltő és koherens Átlagon felüli szinkron Mechanikái nagy része átgondolatlan vagy csiszolatlan Csapnivaló harc és lopakodás Üres nyitott világ, döntéseinknek nincs súlya
- Története elgondolkodtató, főszereplői érdekesek
Ha a Compulsion, vagy inkább az őket felülről nyomó Gearbox beérte volna egy történetorientált és nagyjából lineáris akció-kalanddal, a We Happy Few egy érdekes és jóval összeszedettebb játék lehetett volna. Ehelyett az utólag beszuszakolt történet tetejébe vannak még benne üres töltelék nyílt területek, feleslegesen erőltetett és súlytalan túlélő- és szerepjátékelemek, béna közelharc és lopakodás, gyakran bugos mellékküldetések, és unásig ismétlődő, ostoba NPCk. Az összhatás bántóan unalmas és semmilyen, ezért jelenlegi formájában csak a legelszántabbaknak ajánlható, illetve azoknak, akik még időben megvették a jelenlegi ár feléért, és ezért már úgyis megvan nekik. Tovább a cikkhez…
gamer365.hu
Értékeljetek ti is!
Összességében a Montrealban székelő stúdió munkájának legújabb gyümölcse okvetlenül fanyar ízt hagy a szánkban, mivel az év egyik nagy meglepetése helyett egy olyan, se hús, se hal programot kaptunk, ami istenigazából akkor a legszórakoztatóbb, mikor olvasgatunk, hallgatózunk, vagy egy átvezető animációt nézünk. Ha pedig ehhez azt is hozzávesszük, hogy vérlázító módon egy AAA kategóriás cím árát, hatvan eurót kérnek el érte a Steamen, és a szezonbérlet további huszonöt euróba kerül, akkor felmerülhet bennünk a gyanú, hogy suttyomban a cég alkalmazottjai is beszedtek pár, kognitív képességeiket negatívan befolyásoló tablettát. Elvégre, játékuk jelen formájában ennek a summának legfeljebb a harmadát éri meg…Nyomottabb összegért ellenben feltétlen ajánlott beszereznünk, mivel ha képesek vagyunk elvonatkoztatni az elvárásainktól, abszolút a szürke középmezőnybe tartozó, ám erős hangulatú indie-budget játékként egyáltalán nem muzsikál rosszul. Ezzel együtt szomorú belegondolni, hogy mi lehetett volna belőle értőbb kezek között. Tovább a cikkhez…
ipon.hu
Nehéz elnézőnek lennem egy teljes áron kínált, a korai hozzáférés státuszától hivatalosan megszabadult alkotással, miközben késve betöltődő textúrák, a semmiből előbukkanó objektumok, a levegőben lógó tereptárgyak, különböző animációs fázisokban rekedt karakterek, zárt térben eleredő eső és egy alkalommal még megsérült mentésfájl is borzolta az idegeimet, ami több órával vetett vissza. Mindezt pillanatnyilag nem képesek ellentételezni a We Happy Few ötletes küldetései (szerelmi tanácsadás, tévés vetélkedő, divatbemutató és még sorolhatnám), a Compulsion Games pedig sokkal kevésbé tűnik biztos befektetésnek a Microsoft számára, mint pár hónappal ezelőtt. Tovább a cikkhez…
gamestar.hu
A We Happy Few-ban minden megvolt, hogy a következő BioShock legyen belőle, de egyszerűen a compulsionos srácok képtelenek voltak élvezhető játékot készíteni, az amúgy ígéretes alapötletből. Persze minden látványosan trehány részétől eltekintve még mindig tekinthetnék egy szokatlan indie-címként a játékra, de az ezért elkért 60 euró és az ígéretek nem egy független próbálkozást, hanem egy AAA-s programot ígértek. A történet miatt érdemes lehet egy próbát tenni vele, de csak egy masszív leárazást követően. Addig mind jobban járunk, ha beveszünk egy Joyt, és boldogan elfelejtjük az idei év, eddigi legnagyobb csalódását. Tovább a cikkhez…
pcguru.hu
További szívfájdalmam volt, hogy hiába merültem el egyre jobban a játék világában, oldottam meg minél több mellékküldetést, sajnos hangulat, világépítés terén hatalmas kihagyott lehetőségekben dúskál a We Happy Few. Lényegében ha láttátok az első előzeteseket, meghallgattátok az idegborzoló „London Bridge” feldolgozást, később semmilyen emlékezetesebb, betegebb, elborultabb helyzetet nem vonultat fel – annak ellenére, hogy lényegében egy olyan alternatív Angliában járunk, ahol törvénybe iktatták a kötelező droghasználatot. Mindezek ellenére jól szórakoztam a We Happy Few-val, összességében kellemes élmény és közel sem az idei év legnagyobb csalódása vagy legrosszabb játéka, de tény, korábban, alacsonyabb árcímkével, kevesebb buggal és lecsiszoltabb formában kellett volna megjelennie. Sokkal több volt benne a potenciál, és ezen az áron és ennyi játékhibával nem tudom ajánlani. Tovább a cikkhez…
playdome.hu
A We Happy Few ékes példája annak, hogy a kevesebb néha több. Ha a fejlesztők sutba dobják az RPG- és túlélőelemeket, illetve a craftolást, és helyette a harcot és a lopakodást tették volna rendbe, sokkal életképesebb játékkal gazdagodnánk. A nyitott világ is csak lóg a levegőben, a lakók csak üres bábuk, mindennemű személyiség nélkül, cselekedeteinknek nincs különösebb hatása a körülöttünk lévő vidékre. A rendőrök nem keresnek bennünket, nem kettőzik meg a védelmet, a polgárokat sem tudjuk ellenük fordítani. És úgy összességében, lehetőségeink sem olyan szélesek, mint a műfaj más darabjaiban, a Dishonoredben vagy a Preyben. A sekélyes és monoton játékmenet miatt a We Happy Few nem éri meg az árát, rengeteg munka vár rá, hogy bugmentes legyen, és addig a szezonbérlet szóba sem jöhet. Sanda gyanúm, hogy ez is kevés lesz, maga a koncepció a rossz. Nagyra nőtt, de minek? Tovább a cikkhez…
gamekapocs.hu
A We Happy Few – habár egyedi látványvilággal és karakterdizájnnal bír – nem mondható kifejezetten szép játéknak. Ez részben magyarázható volna a rajzfilmszerű, stilizált ábrázolásmóddal, ám ez nem indokolja például a későn betöltődő és akkor sem túl részletgazdag textúrákat. A természetellenesen gyors, néhol darabos animációk sem változtak sokat a BioShock-széria óta, ám mindez megbocsájtható, ha figyelembe vesszük, hogy egy új, kisebb stúdió független, Kickstarteren finanszírozott alkotásáról beszélünk.
Számtalan technikai hibával találkoztam azonban, amiket még a jelenlegi verzióban sem javítottak ki, és amelyek ugyan nem lehetetlenítik el a haladást, mégis erősen rontják a játékélményt. A néha megbolondulni látszó AI, a furcsán mozgó, alkalmanként teleportáló ellenfelek, és a minden apróságtól drasztikusan leeső képfrissítési ráta könnyen kiragadják az embert ebből az amúgy érdekes világból.
A grafikával ellentétben a program zenéje, hangeffektjei kiválóak, remekül illeszkednek a világba, mint ahogyan a szinkron is kifejezetten színvonalasra és szórakoztatóra sikerült.
A We Happy Few hangulatos, ám kissé kaotikus alkotás, melyet bizarr története, helyszíne és karakterei tesznek egyedivé. A játék rengeteg különböző műfaj játékmechanikai elemeit ötvözi, így megosztónak bizonyul majd, ám egy esélyt mindenképp megérdemel. Tovább a cikkhez…
Számtalan technikai hibával találkoztam azonban, amiket még a jelenlegi verzióban sem javítottak ki, és amelyek ugyan nem lehetetlenítik el a haladást, mégis erősen rontják a játékélményt. A néha megbolondulni látszó AI, a furcsán mozgó, alkalmanként teleportáló ellenfelek, és a minden apróságtól drasztikusan leeső képfrissítési ráta könnyen kiragadják az embert ebből az amúgy érdekes világból.
A grafikával ellentétben a program zenéje, hangeffektjei kiválóak, remekül illeszkednek a világba, mint ahogyan a szinkron is kifejezetten színvonalasra és szórakoztatóra sikerült.
A We Happy Few hangulatos, ám kissé kaotikus alkotás, melyet bizarr története, helyszíne és karakterei tesznek egyedivé. A játék rengeteg különböző műfaj játékmechanikai elemeit ötvözi, így megosztónak bizonyul majd, ám egy esélyt mindenképp megérdemel. Tovább a cikkhez…
