Layers of Fear 2
- Megnyerő az új helyszín és a filmes technikák kezelése.
Az első részhez képest jobb a struktúrája, sokkal teljesebb játék. Briliáns soundtrack, idegborzoló hanghatások. Alapvetően zavaros és nehezen értelmezhető a sztori, ködösít a ködösítés kedvéért. Mechanikai innováció híján túl egyszerű és kiszámítható. A gyakori kergetőzés frusztráló.
- Megnyerő az új helyszín és a filmes technikák kezelése.
A komótos tempóban vitt fejezetek második felétől válik igazán hangsúlyossá a probléma, amikor kiderül, hogy a Layers of Fear 2 – elődjétől eltérően – nem egy három órás, azaz a műfajt és a témát tekintve tökéletes hosszúságú történet. Hanem egy brutálisan elnyújtott, legalább 6 órás tortúra, ahol két dolog váltakozik: a kihalt folyosókon való mászkálás, és az azokon való menekülés a szörny elől, időnként bedobott, végtelenül olcsó jump scare-ekkel, és fejezetenként egy döntési lehetőséggel. Végül ez súlyozza majd a három lehetséges befejezést, de szinte lehetetlennek látszik olyan szintű érdeklődést felmutatni a gyatrán felépített történet és annak főszereplője iránt, hogy az embert akár csak kicsit is érdekeljék a döntése következményei, vagy a magyarázat nélküli lezárás valamihez, aminek amúgy sem volt sok értelme. Vagy legalábbis annyi nem, hogy megérje a szenvedést. Tovább a cikkhez…
gamer365.hu
Értékeljetek ti is!
A Layers of Fear 2 gyönyörűen berendezett, fantasztikusan előadott horror-hullámvasút, de az első részből örökölt lineáris és egyszerű megoldásai miatt tulajdonképpen sem meglepni, sem igazán megijeszteni nem tudott már. Ennek ellenére továbbra is egy kompetens, látványos indie-címről van szó, és szívesen megnézem azt is, merre halad ez a sorozat – de csak akkor, ha emellett végre a játékmenet is érdemben fejlődik. Tovább a cikkhez…
IGN.hu
A Layers of Fear 2 szavatossága a műfaj mércéje alapján korrektnek mondható, audiovizuális élményként csemege, a titkait apránként feladó történet kellően drámai, és képes megragadni az embert. Miért hát a viszonylag alacsony pontszám és a keserű szájíz, amely azóta sem múlik? Mert horrorként alulmúlta az elvárásokat. Képtelen volt elérni, hogy fenyegetve érezzem magam, vagy legalább kiszolgáltatottnak. A hátunk mögött villámgyorsan átrendezett szobák és a helyüket változtató próbababák látványától pedig csak az rezel be, akinek már egy Alkonyzóna epizód is túl sok az izgalomból. Az első részhez képest négy évvel alacsonyabb korhatár-besorolás önmagáért beszél. Kár érte. Tovább a cikkhez…
