My Friend Pedro
- Jó ütemben adagolt, változatos játékmenet.
Adrenalint pumpáló zenei ütemek. Nem veszi komolyan magát. Az irányítás kontroller hiányában borzalmas. A platformer szekvenciák néha frusztrálóak. Alig pár fajta ellenfél.
- Jó ütemben adagolt, változatos játékmenet.
A Pedro nem hosszú játék, négy-öt órás, a pontozós rendszer miatt közepes újrajátszhatósági faktorral. Újra és újra végigjátszani leginkább a játék első felét, és az itt található pályákat fogod – a Pedro második fele sem rossz, de itt érzésem szerint MFP mögött álló pici (kvázi egyszemélyes) indie csapat (részben) rossz döntéseket hozott. A lövöldözés mellett ugyan már a korábbi pályákon is fellelhetők platformer elemek, de a későbbi helyszíneken ezek határozottan dominánssá válnak, a játék komplett pályákat szán (ráadásul egymást követően) a különféle csapdáknak, lézereknek és puzzle-platformer alapon nyugvó, sokszor időre menő feladványoknak. A probléma az, hogy kis adagokban mérve mindez akár még jól is elsülhetett volna, de nagykanállal adagolva nem esik olyan jól, annyira nem jók vagy szórakoztatóak ezek az elemek, hogy szívesen cserélnéd be a rájuk szánt időt a fantasztikus lassított lövöldözéssel. Tovább a cikkhez…
gamer365.hu
Értékeljetek ti is!
A My Friend Pedro eredetileg egy iskolai projektnek indult és Flash-játéknak készült. Óriási szerencse, hogy az alkotók meglátták benne a potenciált és mertek nagyot álmodni, a Devolver Digitalnak pedig nem győzünk hálálkodni, amiért a fejlesztők hóna alá nyúlt és támogatta álmaikat. A svéd DeadToast Entertainment ugyanis ügyesen ötvözi a több helyről kölcsönvett alkotóelemeket. A végeredmény egy, az elejétől a végéig baromi szórakoztató, sokszor nagyon elborult, groteszk, humoros alkotás lett. Az összképbe csak a megbotló irányítás rondít bele, de azért az sem annyira, hogy teljesen hazavágja ezt a szuper, elsőre olyan 4-5 órás élményt. Tovább a cikkhez…
gamekapocs.hu
De micsoda gyönyörű mészárlás ez! Az ugrálós-ügyességi részek, de a lövöldözések kapcsán is kulcsfontosságú, hogy hasonló játékokhoz képest meglepő lehetőségeket, nagyobb kontrollt kapunk, aminek eredményeképpen elképesztően látványos akciójeleneteket fűzhetünk egymásba – szinte megállás nélkül. Legfontosabb eszközünk a bullet time: gombnyomásra mindent belassítva szusszanásnyi időhöz jutunk, amit kihasználhatunk a harctéri káosz gyors áttekintésére, esetleg egy célzott lövésre – vagy csak gyönyörködni saját kúlságunkban. Hasznos és látványos képesség a megosztott célzás, amelynek révén kezeinket külön irányítva egyszerre két célpontra is tüzelhetünk – mondanom sem kell, hogy ha például ezt a trükköt lassítással kombináljuk, akkor már gyakorlatilag az egész John Woo-életmű a kisujjunkban lesz Tovább a cikkhez…
gamestar.hu
Pedig amikor épp izgalmas, akkor a My Friend Pedro bizony baromi jól el tudja hitetni az emberrel, hogy ő minden idők legsikeresebb és legstílusosabb akcióhőse, aki olyan könnyedén vágja le az ellenfelek hordáit, hogy közben meg sem izzad. És amikor mindezt sikerül őrült helyszínekkel és helyzetekkel vagy épp kifejezetten ötletes játékelemekkel kombinálni – például egy serpenyő használatával, amiről úgy tudnak lepattanni a golyók, hogy azok a távolban található célpontokat is gond nélkül leölik –, akkor messzemenően élvezetes tud lenni, de a négy óra alatt ilyen pillanatból sajnos csak nagyon kevés jut. Túl sok a töltelékszakasz és túlságosan egyszerű az alapötlet ahhoz, hogy maradandó nyomot hagyjon: nincs egy ütős soundtrack, a tálalás kifejezetten ronda, a hangulata pedig steril – és ezen még egy beszélő banán se tud segíten Tovább a cikkhez…
pcguru.hu
A My Friend Pedro állóképeken nem adja vissza teljes egészében azt, ami a képernyőn történik. Az időlassítás miatt rendkívül stílusosnak hat az amúgy nem túl erős vizualitás (az effektek például csúnyák). Teljesítményünk függvényében a képernyő sarkaiban trollkodó Pedro és idióta arckifejezései viszont viszik a prímet. A játékélmény, valamint a bitang jó tracklist azért kárpótol a hiányosságokért. Remek ütemekre pusztíthatunk a pár órás történet folyamán, a három nehézségi szint közül pedig már az első is kellő kihívást kínál. Véleményem szerint az újrajátszhatóság sajnos nem túl jó, csupán páran fogják elővenni, miután pontot tettek az ügy végére. Néhány pályát kijavítottam jobb eredményre, de sokáig nem kötött le már. De amíg tartott, magával ragadott, és volt annyira változatos és izgalmas, hogy a végéig fenntartsa az érdeklődésemet. A shoot ’em up műfaj kedvelőinek előszeretettel ajánlom, illetve azoknak, akik egy különleges lövöldözős programra vágynak. Tovább a cikkhez…
