Hellbound
- Klasszikus FPS-élmény.
Adrenalinpumpáló akció, ütős hanganyag. Egyszerű játékmenet. Önálló identitás és ötletek teljes hiánya. Rövidke. Ha arénák helyett szűk folyosókra tereli az akciót, illetve szörnyirtás helyett kulcskeresésre vált, meglehetősen frusztráló pillanatokat tud szerezni.
- Klasszikus FPS-élmény.
A Saibot Studios csapata kiválóan megértette és alkalmazta a klasszikus FPS-ek lényegét, szórakoztató elemeit, zseniális, ütős hanganyagot hoztak össze hozzá, ám alkotásuk után valószínűleg sokan úgy érezhetik majd magukat, mint egy vacsora után, ahol kiderül, hogy az előételnek hitt falatka volt a főfogás. Remélhetőleg a közeljövőben bővül még DLC-vel, pályacsomaggal, új játékmóddal a koncepció, mert az alap, ahogy azt már az ingyenes Survival Mode is sejttette, egészen kiváló, de pont emiatt sokkal többet is szívesen láttunk volna ebből az egészből. Legalább az alig 12,5 eurós árcímke összhangban is van a tartalom mennyiségével, így ennek fényében, ha kedvelitek a stílust, és nem vártok világmegváltó újításokat, nyugodt szívvel adjatok neki egy esélyt. Tovább a cikkhez…
playdome.hu
Értékeljetek ti is!
A Hellbound a maga módján valóban hozza a ’90-es évek lövöldéinek hangulatát. Megvan benne a Quake brutalitása, a Doom démonhordáihoz hasonló entitások jelenléte, emellett a mondatonként legalább egy ’fucker’, ’motherfucker’ vagy hasonló jelzős beszólásokkal, azt hiszem, egy csipetnyi Duke Nukem is került a receptbe. A játék ugyan használja, azonban egyszerűen nem tudja a magáévá tenni azokat az elemeket, amik a maguk idejében olyan kirobbanó sikerré tették ezeket a klasszikusokat – bár ez nem csak egy-egy mechanika, hanem az összhatás érdeme –, ráadásul teljesen hiányzik az önálló identitás. Az egy dolog, ha egy játék merít más alkotásokból, de a Hellbound egyszerűen csak próbált egyes elemeket összegyúrni egy… valamivé. Nosztalgia ihlette FPS helyett inkább érződik egy megkésett, gyengécske másolatnak. Persze ettől függetlenül rossznak abszolút nem nevezném, ha épp egy jó értelemben agyatlan, old-school, „lőjünk szét mindent” címet kíván a gyomrod, akkor megéri belekóstolni. Tovább a cikkhez…
