Song of the Deep
- Lenyűgözően szép mélytengeri környezet.
Hatalmas terep, teli rejtett dolgokkal. Van benne bőségesen tartalom. Nem túl változatos ellenfél felhozatal. Rém egyszerű harcok. Pontatlan irányítás.
- Lenyűgözően szép mélytengeri környezet.
És tudjátok mi a baj? Hogy egy kicsit feszesebb irányítással, változatosabb ellenfelekkel és a technikai problémák kikalapálásával ha nem is egy mérföldkövet, de egy bitang jól működő játékot kaptunk volna. Sőt, bevallom, hogy mikor kikapcsoltam a „hibakereső” üzemmódomat, akkor minden probléma ellenére is teljesen jól elszórakoztam, valahogy a mélytengeri kincskeresés annyira felüdítő volt, hogy miatta hajlandó voltam félrenézni a gondoknál. A Song of the Deep nem fog beállni az Insomniac meghatározó játékainak sorába, de ha éppen egy kis hasonló stílusú kikapcsolódásra vágysz és van erőd túllépni a fent felsorolt (és remélhetőleg idővel kijavításra kerülő) gondokon, akkor mindenképp érdemes egy próbát tenni vele. Tovább a cikkhez…
gamer365.hu
Értékeljetek ti is!
A körítés egészen csodálatos; nem csak lélegzetelállító hátterekre gondolok, hanem a remek zenékre és az eseményeket kommentáló mesélőre is – utóbbi hatalmas telitalálat, beszélhetne sokkal többet is, mint a Bastion narrátora tette. A játékmenettel az ügyességi szakaszok egy részét leszámítva nem sok gond van, csak egyszerűen e téren megelégedtek az alapokkal a készítők. Szimpla fejlődés, egyszerű harcok, könnyen kiismerhető főellenfelek és nagyjából zéró meglepetés vár azokra, akik beneveznének egy kis úszkálásra – sokkal trükkösebb, élvezetesebb, változatosabb metroidvania-játékokat is találhatunk, még ha ilyen szépet nem is nagyon láttunk még. Tovább a cikkhez…
IGN.hu
Egy tizenöt fős csapat a kihívás kedvéért valami újba akarta vágni a fejszéjét, a metroidvania műfaj pedig pont kedvezett az elképzelésüknek, hogy egy olyan, elsősorban gyerekeknek szóló játékot készítsenek, amely harc helyett inkább a fejtörőkre és a felfedezésre helyezi a hangsúlyt. Ha tehát figyelembe vesszük, hogy az insomniacos srácok egyrészt a komfortzónájukat hátrahagyva szándékosan ismeretlen vizekre eveztek, akkor a Song of the Deep legtöbb hibája érthető, és esetenként megbocsátható. Mivel eleve egy 6-7 óra hosszúságú kalandról van szó, amit az acsihajhász gyűjtögetés is legfeljebb 10 órára tornáz fel, kis adagokban fogyasztva határozottan kellemes, gyengeségei azonban a végjáték bizonytalan irányítás miatt pokolian nehéz ügyességi részeinél hatványozottan érezhetőek. Bár a területek fokozatos megnyitása műfaji sajátosság, az sem túl jó érzés, amikor bármerre indulsz, akadályba ütközöl, és csak órák múlva tudsz egy-egy kincset, vagy a tengeralattjárót erősítő csetreszt felvenni, amit egy kicsit átgondoltabb pályadizájnnal lehetett volna enyhíteni. Ami mégis a Song of the Deep malmára hajtja a vizet, az a témája és a hangulata, ez a kettő ugyanis alighanem sokakat elnézővé tesz majd a technikai és játékmechanikai csiszolatlanságaival szemben, így én is szívesen merültem el az Insomniac Games víz alatti világában. Tovább a cikkhez…
pcguru.hu
Nehéz értékelni a játékot, mert a szívem afelé húz, hogy arra helyezzem a hangsúlyt, hogy mennyi szépség van benne, a történet, a pályák, az egész víz alatti világ, amely minden mozdulatán látszik a gondos és szívből jövő tervezés. Nem hiába mondta az Insomniac Games, hogy ez egy szerelem-projekt a számukra. A racionális elemzés viszont azt mondja, hogy ott a potenciál, de kell még a csiszolás, főként az irányítás terén, mint ahogy korábban említettem már. Ezek javítható dolgok, a játék viszont ebben az állapotban jelent meg. Kár érte, mert meggyőződésem, hogy egy csodás élményt rontanak el olyan kisebb és nagyobb hibák, amik nélkül is ki lehetett volna hozni a The Song of the Deep-et. Összességében azt mondom, idővel a hibák javítva lesznek, vagyis eltűnnek, a játék hangulata és szépsége viszont megmarad, úgyhogy kontrollert vagy türelmet kívánok annak, aki kipróbálná. Tovább a cikkhez…
