Dread Nautical

• Jól eltalált hangulat.
• Érdekes koncepció.
• Szórakoztató körökre osztott harc.
• Kissé repetitív procedurális pályák.
• Unintelligens ellenfelek és olykor apró galibák a harcrendszerben.
• Elnagyolt grafika.



Tedd félre a „csak egy mobiljáték átirat” jellegű előítéleteket, mert a Dread Nautical egy minden szempontból nagyon egyben lévő, minimalista rajzfilmes stílusa ellenére pedig meglepő mélységgel bíró taktikai RPG – és nem a Hope-ot ringató óceán, hanem a harcok, szerepjáték elemek és a nyersanyag-menedzsment mélységeire gondolok. A kezdetben változatos pályák idővel némiképp összefolynak és Switchen elég sokat tölt, ám cserébe maximálisan előnyére fordítja a hibrid konzol adottságait és akár tízperces etapokban játszva is baromi élvezetes. Az első pár ráhangoló pályát követően stratéga énünk előhívását is megköveteli, ugyanakkor a három eltérő nehézségi fokozat révén a kevéssé mazochisták is kiélvezhetik ezt a kellemesen morbid virtuális nyaralást. Tovább a cikkhez…

gamer365.hu

Értékeljetek ti is!

7/101 értékelés

A dualitás átkát nem tudták levedleni a bajtársaink sem, így hiába élvezetes beszervezésük, a nyersanyagokkal való zsonglőrködés vagy, hogy egyedi képességeikkel segítenek kiismerni a természetfeletti lények gyengeségeit és erősségeit, sokukat legszívesebben mi magunk küldenénk a vesztükbe, ha tehetnénk (Giorgio szinkronja például annyira idegesítő, hogy önmagában bevethető lett volna fegyverként). Az sem segíti a figyelmünk fenntartását, hogy a körökre osztott harcok során külön kört kapnak a helyszínen tartózkodó, de még be nem szervezett figurák is, ami felesleges időhúzásnak tűnik. Az eddigi labdaadogatásokból talán leszűrhető volt, hogy a Dread Nautical olyan érzetet kelt a végigjátszás során, akárha identitásválságban szenvedne. Mintha nem tudná eldönteni, hogy lovecrafti horror akar lenni vagy kiparodizálná a műfajt, tehát inkább mindkettő, ami azt eredményezi, hogy valójában egyik sem. Bármennyire is szeretnénk, nem tudjuk egy polcra rakni a Zen korábbi munkáival, ugyanakkor közel sem játszhatatlan, hiszen egy titokzatos erő valahogy folyamatosan tesz róla, hogy újból és újból megcélozzuk a hajókürtöt. Tovább a cikkhez…

gamestar.hu

Mindent összevetve a Dread Nautical egy érdekes alapkoncepcciójú játék, aminek a minősége sajnos már elég ingadozóra sikerült. Az alapötlete nagyon jó, ahogy a roguelite elemekkel tüzdelt játékmenet is kellően izgalmas, de a grafika helyenként hajlamos keményen alávágni a hangulatnak, illetve az egyes összecsapások is elég monotonnak érződnek. A játék így is korrektnek mondható, de az Operencia: The Stolen Sun vagy épp a Pinball FX-széria szintjét sajnos nem tudja elérni. Tovább a cikkhez…

pcguru.hu

A Dread Nautical mélyén rejtőzik egy kifejezetten jó játék, amit nem sikerült teljesen a felszínre hozni. A hangulata, a világa, a humora kifejezetten jól van tálalva, a sokféle túlélőnek és szörnynek hála pedig bizonyos fokig változatos is. A játék menedzselős aspektusát is ügyesen összerakták, legyen szó akár a nyersanyagokkal való zsonglőrködésről, akár arról, hogyan kezeled a magaddal vitt és talált fegyvereket, hogy a maximumot hozd ki magadból. Ezzel szemben a harcrendszer viszonylag sekélyesre sikeredett, és mivel az adná a játék gerincét, azok a játékosok élveznek előnyt, akik nem bánják a monotonitást. Tovább a cikkhez…

gamekapocs.hu

A Dread Nautical a koncepcióját tekintve ígéretes játék volt, azonban egyértelműen kihagyott ziccer lett belőle, amely nem közelíti meg a Pinball FX és az Operencia igen magas nívóját. Hiába érdekes a történet és bájos a vizuális megvalósítás, ha maga a játékmenet komoly problémáktól szenved. A legfájdalmasabb az egészben az, hogy a PC-s verzió ugyanazokon a banánhéjakon csúszott el, amelyeket már rég kijavítottak a fejlesztők az Apple eszközein. Ha ezeket a bosszantó hibákat sikerül eltüntetni, akkor érdemes lehet visszatérni a játékhoz, addig viszont a Hope, valamint annak legénysége és utasai odakerülnek a többi tengerfenékre süllyedt roncs mellé. Tovább a cikkhez…

playdome.hu

Az atmoszféra fantasztikus, tökéletesen átadja a lovecrafti horrorhatást: sötét, borongós, a színek csodásak, a szobák szépen vannak felépítve, emellett randomizáltak, minden egyes menet során másmilyenek, a hangok pazarok, a színészek hangja is megnyerő. Sajnos a játék teljesen angol, de a szinkronszínészek fele magyar, akik jeleskedtek angolból. A karakterekkel nem voltam teljesen megelégedve: jól néztek ki, de kissé elnagyoltak, és a túlzott mozgásuk is zavaró beszélgetés közben. A másik nagy probléma az irányítás. Ha bárhová akarunk menni, akkor mindenhová nehézkesen húzkodni kell a szereplőket, egyenként átváltani minden karakterre, minden fegyverre, mindent kijelölni. Más, hasonló játékokban ezt max 2 gombnyomással meg lehet oldani, itt viszont nagyon túlkomplikált az egész. Sokkal könnyebben kivitelezhető ez máshol, mobilon pár érintés, vagy PC-n egérrel jobban lehet navigálni. Nem egyszer történt meg, hogy nem lehetett átlátni mindent, és a karakterek saját magukat sebezték meg, vagy sétáltak bele a letett bombáikba. Tovább a cikkhez…

playstationcommunity.hu